Vers-délután #5 - Ady Endre: Párisban járt az Ősz

Hahóó, újra egy verssel érkeztem! Egy kicsit rövidebbel, de annál szebbel. Ha fel kéne sorolnom a kedvenc magyar költőimet, nagy valószínűséggel Radnóti mellett Ady Endre is rajta lenne a listán. Épp ezért hoztam ma egy Ady-verset. Még mindig emlékszem, amikor általánosban ezt a verset tanultuk. Már akkor is nagyon tetszett, nekem ez az egyik kedvenc versem tőle. Nem szeretnék mély elemzésbe bocsátkozni, nem is fogok, elég, ha irodalom órán nyúznak vele a tanárok. De azt hiszem, ehhez a műhöz nincs is szükség nagy magyarázatra.



Ady Endre: Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsák, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése