elmélkedés

Vajon igaz-e a horoszkóp?

12:19


Ha valamelyik beszélgetés során előkerül a 'horoszkóp' szó, akkor az emberek többségének egy unatkozó újságíró jut eszébe, aki a tolla végét rágicsálva gondolkozik azon, hogy mi kerüljön abba a tíz rövidke kis sorba az óriási betűs, horoszkóp címmel ellátott oldalon, vagy talán egy idős jósasszony, aki az üveggömbjébe bámulva próbál kiolvasni valamit újabb szerencsétlen áldozatának.

Nekem erről a fogalomról az egyik tavalyi tanulmányi kirándulásunk jut eszembe, amit a Pannon Csillagdában tettünk földrajz tanárunkkal és osztályfőnökünkkel. Éppen a második emeleti kiállítást néztük végig, amikor az űrkutató megkérdezte, hogy ki olvas és ki hisz a horoszkópban, mert szerinte ez hatalmas hülyeség, ugyanis a csillagok állásából csak a múltat lehet kiolvasni (keletkezése, megsemmisülése, stb.), nem pedig a jövőt.

Én, személy szerint, hiszek ebben a hókusz-pókuszban. Annak ellenére, hogy nem úgy tűnik, mintha lenne benne logika, aki komolyan veszi és nem csak lefirkant valamit, hogy kitöltsön néhány sort, annak precíz tudásra van szüksége. A horoszkóp a görög horoscopos szóból származik, ami óranézést jelent, ugyanis az ókori Hellászban inkább az időre voltak kíváncsiak, nem pedig arra, hogy mikor talál rá a szerelem Euphroszünére. Viszont napjainkban a horoszkóp az asztrológiában a Nap, a Hold és a bolygók helyzetét vizsgálja különböző szempontok alapján, amiből következtetnek bizonyos dolgokra.

Én nem hiszem, hogy valaha is meg fogom érteni, hogy ez mégis miként működik, inkább megtartom a 'misztikus' és 'izgalmas' mappában. Olvasni viszont szeretem, van is egy oldal, amit gyakran átböngészek. Néha, amikor reggelente semmi kedvem sincs kikelni a pihe-puha ágyikómból, akkor kis ébresztőként megnézem a napi horoszkópom és ha nagyon extrém, akkor lementem, majd este megnézem, hogy bevált-e vagy sem. Általában jókat szórakozom, azt gondolva, hogy persze, hiszen hogy történhetne ugyanaz a világ összes Nyilasával?. Viszont ráakadok néha napján olyan sorokra, amik közel állnak a valósághoz, még ha nem is stimmel minden egészen.

Most talán lököttnek tűnhetek, de ha egy kicsit is izgalmasnak találod a témát, mégse hiszel benne annyira, akkor érdemes kicsit utána olvasgatni és egy ideig követni egy-egy komolyabbnak tűnő oldalt. Ki tudja, hátha kellemesen csalódsz?

ajánló

Vers-délután #2 - Tóth Árpád: Körúti hajnal

19:28

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.
Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén sezrteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.
Bűvölten állt az utca. Egy sovány
Akác részegen szítta be a drága
Napfényt, és zöld kontyában tétován
Rezdült meg csüggeteg és halovány
Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.
A Fénynek földi hang még nem felelt,
Csak a színek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
Hangon a harangok is felmerengtek.
Bús gyársziréna búgott, majd kopott
Sínjén villamos jajdult ki a térre:
Nappal lett, indult a józan robot,
S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére...